Fiatalság + bolondság= drogozás?

2020-Oct-18Hullámvölgy

16 éves körül lehettem, amikor először elfogadtam a drogot. Mai napig nem tudom miért pont ott és akkor, de elfogadtam. Már előtte is kerültem olyan helyzetekbe, amikor megkínáltak vele, de mindig elhatárolódtam tőle és nagyon elítéltem azt, aki csinálja. Egyedül a füvet próbáltam ki, de azt is csak azért, mert az akkori barátom rámerőltette és mivel megakartam felelni neki, így beleszívtam.

Egy szórakozóhely wc-jében próbáltam ki legelőször, ha jól emlékszem speedet adott az akkori barátnőm. Ők már csinálták előtte, csak én voltam a kakukktojás, aki sosem kért. De akkor, ott elfogadtam es onnantól fogva minden megváltozott az életemben. Először még csak alkalmanként használtam a szórakozóhelyeken, aztán már minden hétvégén, amikor mentünk valamerre és volt, hogy hétköznap is csak úgy. Nagyon nagy bulinak tartottuk a barátnőimmel az egész drogozást, és egyáltalán nem foglalkoztunk semmivel, hogy mi lesz később, hogy mi lesz belőlünk, hogy roncsoljuk az egészségünket, egyáltalán semmivel sem. Csak jól akartuk érezni magunkat és élvezni az életet. Kipróbáltam a füvet, speedet, kokaint, extasyt, kristályt és még másféléket is, már nem emlékszem, de a heroinig például sosem mentem el, az már nekem is túl durva volt. Mi csak bulikba, egyfajta partidrogként használtuk, de sosem szúrtuk vagy ilyesmi magunkat.

Abban az időben nagyon elvoltam veszve. Nem tudtam mit akarok az élettől. Össze vissza kallódtam. A szüleim állandóan dolgoztak, hogy nekem megteremtsenek mindent, aminek az volt a hátulütője, hogy rám kevesebb figyelem hárult. Rendszerint mentem úgy haza, hogy be voltam drogozva de ők sosem vették észre rajtam. Nekem voltak álmaim, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mit fogok majd csinálni, de velem soha nem ültek le erről beszélgetni. Megvolt az elvárás, hogy hogyan kellene viselkedni meg mit hogyan kellene tennem, de azt soha nem kérdezték meg tőlem, hogy valójában én mit akarok? Mik az álmamim? Mit szeretnék csinálni?

A társadalom egy nagyobb része elítéli a drogosokat, megveti és kirekeszti őket. De az igazság, hogy minden azon múlik milyen családból jöttél és milyenek a barátaid és, hogy te hogyan állsz hozzá. Szerintem ezek a tényezők, amik nagyban befolyásolják, hogy rajta maradsz-e, vagy csak kipróbálod 1x-1x. Nekem úgy tűnt mindegyik esetben potenciális jelölt voltam és csak idő kérdése volt, mikor kapok indulok le a lejtőn. Nekem nem voltak sikereim az iskolában, nem dicsértek sosem a suliban, sem otthon, sőt, mindig azt hallgattam, hogy miben nem vagyok jó. Amikor pedig drogoztam, akkor úgy érzetem magam, mint egy királynő. Minden szuper volt, semmi gondom és nem kellett azzal foglalkoznom, hogy egyébként üresnek találom az életem. Jó volt a kedvem és nagyon erősnek éreztem magam. Olyan erősnek, mint aki bármit elér, amit akar. De ez az érzés csak addig tartott, amíg a drog hatott. Nahát ezért maradnak sokan rajta, mert amíg hat, addig megszűnik a valós világ, ami sok esetben riasztó.

Akik drogokat használnak, azok mind menekülnek valami elől, mert úgy könnyebb, egyszerűbb. Egy emlék, egy rossz érzés, a család, párkapcsolat stb., az okokat keresni kár, mert mindenkinek más a kiváltó oka. Az emberek elítélik őket közben meg, ha a valódi okát látnák, akkor talán empatikusabbak lennének.

Elrepült 14 év és én még mindig használtam a partydrogokat a bulikban, de a végefelé már csak kokaint használtam és alkoholt jó nagy mennyiségben, ugyanis a drog elveszi az alkohol erősségét, tompítja, így sokkal többet tudsz inni és viszonylag képben vagy. A kokain nagyon menő volt akkor, mindig volt valakinél 1-2 gramm, vagy ha nem, könnyen betudtuk szerezni. Szóval esélye nem volt annak, hogy elmennyünk úgy bulizni, hogy ne csinálnánk. Közben elvégeztem a Főiskolát, dolgoztam is de továbbra sem tudtam mit akarok az élettől. Nem voltak igazi céljaim, olyanok, amiket én akartam volna.

Aztán történt velem valami. Egyszerűen már rosszul voltam magamtól, az állandó depresszióimtól, amit a kábítószer okozott, elegem lett a bulikból és magától a drogtól. Már nem hozott lázba a buli tudata. Elkezdtem magammal foglakozni. Meditáltam, olvastam önismereti könyveket, jártam csoportos találkozókra, ahol spirituális dolgokról beszélgettünk és ez nekem tetszett. Sokkal jobban, mint a drogozás. Akkor már nem nagyon mentem bulizni, hiába szóltak a többiek inkább otthon maradtam. Arra jöttem rá, hogy én ettől több vagyok és többet akarok az élettől, mert habár azt hiszed tiéd a világ, de a valóságban egy szűk helyen vagy teli félelmekkel és céltalansággal. Mert, aki rendszeresen használ drogokat, annak nincsenek igazi céljaik, és cél nélkül csak tengődik az ember. Megszakítottam a kapcsolatot azokkal, akik belevittek a rosszba, így megakadályoztam a kísértés lehetőségét is.

Ma már elmúltam 40 éves, van egy családom, jó munkám és boldog vagyok. Nem használok drogokat és teljes életet élek. A szüleim azóta sem tudják, hogy mi volt velem abban az időben, mert nem bírnák elviselni az igazságot és úgysem értenék meg, így inkább nem mondtam el nekik. Mikor hallom, látom, hogy valaki csinálja egyáltalán nem ítélem el, inkább sajnálom őket, segítenék nekik, de ez egy nehéz és rögös út, amit egy vadigentől nem fogadnak el.

Ha hiszel magadban, hogy a céljaidat el tudod érni és megtanulod szeretni magadat, akkor nincs szükséged a kábítószeregyik formájára sem. Én megszerettem magam és elkezdtem végre hinni az erőben, a céljaimban és az élet mindent elém tett. Lettek sikereim, értékes emberi kapcsolataim, jó a viszonyom a szüleimmel és megtaláltam a lelki társamat is.

Zsuzsa története Budapestről

MEGOSZTÁS

Legfrisseb sztorik

COVID-napló: Mindjárt megőrülök!

COVID-napló: Mindjárt megőrülök!

A COVID mindenki életét felforgatta. Tudjuk, hogy otthon kell maradnunk, hogy elejét vegyük a járvány további terjedésének és ezért mindenkinek áldozatokat kell hoznia. A We are the stories egyik legfrissebb történetében egy négytagú család életébe tekinthettek be. A...

read more
Egyedül a COVID-dal szemben

Egyedül a COVID-dal szemben

Ildit úgy érte utol a COVID-járvány, hogy hiányzott az életéből egy társ, a szerelem. Hogyan tudott a fiatal nő felülkerekedni az elkeseredettségén, a magányán és milyen kapaszkodókat talált a karanténban? A We are the stories legújabb történetéből ezekre a kérdésekre...

read more
A csendes gyilkos

A csendes gyilkos

Napjaink egyik élen járó meddőséget előidéző betegsége az endometriózis. Sok helyen korunk pestiseként is nevezik- bár ez nem jár halállal és nem is fertőz. Ellenben egyre több nőnél fordul elő, sokan pedig nem is tudják, hogy szenvednek ebben a betegségben. Hisz maga...

read more