Mert mindenben, így a covidban is van valami jó!

2021-Mar-21Sorsfordító

Van az úgy, hogy a sok rossz között akad jó is, csak kell hozzá szerencse és némi gondolkodás változtatás is. A We Are the storiesban ismerjétek meg Zsuzsa történetét, akinek az élete akkor változott meg, amikor a koronavírus feltűnt hazánkban is. Egy addig csak a munkájának élő nőből olyan családanya lett, aki az idejét a vírus hatására inkább a gyermekeinek, családjának és magának szentelte, és most boldogabb, mint valaha.

Az én történetem a covid vírussal kezdődött még a tavalyi évben. Általában a körülöttem lévők gyakran panaszkodtak, hogy kinek milyen rosszat okozott ez a járvány, de nekem valójában nagyon sok jót hozott az életemben. Legfőképp a felfogásomba és a gondolkodásomba.

A korona előtt egy elfoglalt és állandóan stresszelő nő voltam, aki szinte csak a munkájának élt. Alig volt otthon és nem fordítottam annyi figyelmet a családomra vagy magamra, mint amennyit tehettem volna. Kijelenthetem, hogy karrierista voltam és gyakran még hétvégén is bejártam dolgozni, mert élveztem. De mit tehettem volna, hiszen imádtam a munkám. Egy olyan cégnél voltam HR vezető, ahol adtak a szavamra, ahol felnéztek rám és ahol a perfekcionista elképzeléseimet mindig kiélhettem.

Az igazság, hogy mivel én sokat dolgoztam a fiaimmal sokkal többet volt a férjem, ami igaz bántott engem, de az jobban húzott, hogy a szakmai céljaimat elérjem. Erre nem vagyok túl büszke, és az is lehet, hogy most emiatt sokan elítélnek.

Amikor sorra hozták meg az intézkedéseket a járvány miatt, mint a kijárási szigorítások, vagy, a home officeba való dolgozás nekem is többet kellett otthon maradnom és volt időnk együtt lenni a családdal, több programokat csináltunk együtt, mint azelőtt. Nem kell kitudja mire gondolni, amolyan egyszerű programokat, mint a kirándulás, vagy a társasozás, közös főzés, film nézés, kerti munka és ilyenek. Azt vettem észre magamon, hogy egyre kevesebbet ülök a gép előtt a szabadidőmben és szívesebben vagyok a családommal, fiaimmal, amit ők is észrevettek. Olyan cuki dolgokat csináltak, hogy behozták a kávét reggel a férjemmel együtt nekem az ágyba, vagy amikor bújócskáztak engem is hívtak játszani, pedig azelőtt csak a férjemmel tették. És ez nekem nagyon jól esett.

Egyre többet kezdtem magammal is foglalkozni, persze hallottam a rossz hírekről, de próbáltam nem erre koncentrálni. Elkezdtem olvasni könyveket, azokat, amiket az elmúlt időben kaptam ajándékba, de nem volt időm őket olvasni. De kipróbáltam az otthoni jógát is és a meditációt, amitől korábban totálisan viszolyogtam és komolytalannak gondoltam.

Régebben úgy indult a napom, hogy felkeltem, megnéztem az e mailjemiet, aztán gyorsan elkészítettem a reggelit a gyrekeknek és rohantam dolgozni estig. Most pedig úgy indul, hogy jógázom egyet, majd olvasok picit és dolgozom, közben főzök ebédet és ha van időm még takarítotok is, aztán délután 4-kor már nem vagyok hajlandó többet a gép előtt ülni.
A házunk mellet van egy kisebb erdő, ahol azelőtt sosem jártam, mert mindig dolgoztam, pedig itt élünk már vagy 8 éve. A koronának köszönhetően egyre többet mentem ki az erdőbe, akár egyedül, akár a gyerekekkel és a férjemmel, kirándultunk és közben nagyokat nevettünk.

Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogyan élhettem e nélkül azelőtt? Hogyan lehetett fontosabb a munka és miért vagyok ilyen szerencsés, hogy ez megadatott nekem? A férjemmel is jobb lett a viszonyunk, sokat beszélgetünk, főleg mikor már a gyerekek alszanak, és kettesben is jobban, tartalmasabban tudunk együtt lenni.

A munkám megvan, de úgy döntöttem, hogy azt a sok energiát, amit egy karrierbe beleöltem, inkább a családomba és a fiaim nevelésébe fogom fordítani, és jobban odafigyelek magamra és a házasságomra is, ami őszintén szólva ki tudja, hogy meddig tartott volna, ha nem jön a vírus.

 Egyszóval, a korona vírus mindent megváltoztatott. Visszaadta az életem, a családom, az önmagamba vetett szeretetem és nagyon jó érzem magam a bőrömben. Szerencsére közülünk senki sem betegedett meg, vagy a rosszabbik eset, senki sem halt meg. Nagyon jól vagyok és most már azt sem bánnám, ha esetleg úgy alakulna, hogy megszűnik az állásom, mert a férjemnek van munkája, simán elélnénk abból is és én maradnék otthon a gyerekekkel.

Már egyáltalán nem lényeges a karrier, vagy az állandó munka, mert a család sokkal fontosabb és minden percet azzal szeretnék tölteni, hogy bepótoljam mindazt, ami eddig kimaradt. Szerintem szerencse is kellett ehhez az egészhez és őszintén szólva nem is értem, hogy ki rendezi el ezeket a dolgokat, hogy kinek jobb, kinek rosszabb a sorsa a kovid hatására, de én úgy érzem, hogy én szerencsés vagyok és ennyivel tartozom magamnak és a családomnak, hogy a munka nem lehet fontosabb náluk vagy önmagam újra megtalálásától.

Rájöttem arra, hogy nem azért élek, hogy dolgozhassak, hanem azért élek, hogy boldog legyek és a családom is az legyen, jól érezzem magam és ennek a munka csak egy része lehet.

Zsuzsa (45)

Legfrisseb sztorik

A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

A We Are the storiesban Hajni történetével ismerkedhettek meg, aki élete egyik legnehezebb időszakán van túl. Hajni édesanyja sajnos elment az élők sorából, és szeretett volna valamit keresni a fájdalma enyhítésére. Ekkor jött "véletlenül" szembe vele a jóga, ami...

read more
Anya úgy halt meg, hogy nem tudtam tőle elköszönni

Anya úgy halt meg, hogy nem tudtam tőle elköszönni

Krisztián édesanyja négy évvel ezelőtt váratlanul halt meg a kórházban aznap este mikor bevitték. Hiába kérte a család, hogy értesítsék őket azonnal, ha baj van, de nem telefonáltak nekik. Krisztián másnap reggel szembesült az anyja halálával, mikor mentek hozzá...

read more
COVID-napló: Mindjárt megőrülök!

COVID-napló: Mindjárt megőrülök!

A COVID mindenki életét felforgatta. Tudjuk, hogy otthon kell maradnunk, hogy elejét vegyük a járvány további terjedésének és ezért mindenkinek áldozatokat kell hoznia. A We are the stories egyik legfrissebb történetében egy négytagú család életébe tekinthettek be. A...

read more