A testbeszédet, mint kommunikációs eszközünket egészen 1950-ig szinte egyáltalán nem vizsgálták, pedig már jóval az ember megjelenése előtt, az állatvilágban is fellelhető volt. Meglepő az a tény is, hogy a mai napig a legtöbben azt hisszük, hogy a beszéd az első számú kommunikációs csatornánk, azonban ez koránt sincs így. A testünkkel, mozdulatainkkal, öltözködésünkkel, gesztusainkkal üzenünk a külvilág felé érzéseinkről, gondolatainkról, stílusunkról, világképünkről és ha ezt jól tudjuk értelmezni, akkor az sokat elárul a másik félről. Miért annyira fontos, hogy értsük nem csak magunk, hanem mások testbeszédét? Hogyan könnyíti meg az életünket, ha a testbeszédet tudjuk olvasni? A következő cikkben mindenre választ kapsz.
Először is értelmezzük pontosan, mit jelent a testbeszéd?
A testbeszéd a nonverbális kommunikáció egyik formája. Nagyrészt öntudatlan kommunikáció, ami az arcjáték, a mozdulatok, gesztikuláció vagy a testtartásunk segítségével fejeződik ki. Egészen a fejünktől a lábunkig küldünk jelzéseket és kommunikálunk másokkal. A testbeszédünkkel üzenünk a külvilág felé, sokszor akaratlanul is, így azt is szokták mondani, hogy aki igazán jól tud olvasni a másik testbeszédéből, számára nyitott könyvek vagyunk.
Mindig az első benyomás a döntő!
Még mielőtt megszólalnánk, vagy bármit is tennénk egy ismeretlen környezetben, az emberek nagy többsége valamilyen véleményt formál rólunk. Ennek igen nagy része a saját projekciók kivetítése, de akkor is kialakul egyfajta vélemény, feltételezés, ami vagy szimpatikus, vagy ellenszenves lesz a többieknek.
Az emberek 90%-a az első négy percben formál véleményt rólunk, és ez a benyomás 60-80%-ban nem a szavakból tevődik össze, hanem a testbeszédünkből.
Egyes kutatások szerint nagyjából az első 15 másodperc a legmeghatározóbb, így nagyon nem mindegy, hogyan viselkedünk egy olyan közegben, ahol el szeretnénk fogadtatni magunkat vagy valamit el akarunk érni. Ez például egy randin, egy üzleti megbeszélésen, vagy állásinterjún igen döntő fontosságú lehet.
Vissza a múltba
A testbeszéd legkorábbi tudományos elemzését Charles Darwin 1872-ben tette közzé, Az Érzelmek kifejezése az embernél és állatnál tanulmányában. Ugyan ezt a tudományos írást hellyel-közzel inkább csak tudósok olvasták, de hatására megindultak a vizsgálatok a testbeszéd bizonyos területei iránt, így mára több mint 1 millió nonverbális jelet figyeltek meg az ezzel foglalkozó kutatók. Arról se feledkezzünk meg, hogy a testbeszéd igazi úttörői a néma filmek színészei voltak, kiknek fénykora az 1895 és 1928-as évekre tehetőek. Az igazán nagy áttörést 1950-ben Albert Mehrabian, amerikai testnyelv kutató végezte.
Mehrabian arra a megállapításra jutott, hogy az emberi közleményeknek csupán csak a 7%-a verbális, 38%-a vokális, és 55%-a nem verbális.
Noha, az is igaz, hogy ezekkel az eredményekkel sok kutató nem értett egyet, abban viszont igen, hogy a testbeszéd értelmezése kiemelten nagyobb jelentőséggel bír a kimondott szavakkal szemben. Mehrabian másik kutatásában azt is megállapította, hogy amikor valaki a beszélgetőtársa érzelmeit és attitűdjét igyekszik értelmezni, azonban a kimondott szavak és a másik testbeszéde között nincs összhang, vagyis inkongurencia lép fel, akkor a testbeszéd lesz a döntő tényező.
Na de a lényeg a testbeszédről…
Most, hogy már ismerjük a kezdeteket és hogy miért is fontos a testbeszéd, nézzük meg ezeket bizonyos hétköznapi szituációkban. Ahhoz, hogy pontosan tudjuk őket értelmezi, elsősorban tisztában kell lennünk önmagunkkal és önismeretünkkel. Mi van bennem? Milyen érzéseim vannak a másik vagy a többi ember iránt? Merthogy bármennyire is hihetetlen, ez mindennek az alapja. A testbeszéd megértéséhez úgy kell érzékelnünk egy ember érzelmi állapotát, hogy egyszerre figyelünk magunkra, figyeljünk a másik mit és hogyan mondd, és ami még fontosabb, hogy figyelünk arra ezeket milyen körülmények között mondja.
Hétköznapi példák
Ha beszélgetünk valakivel és a beszélgetésünk egy bizonyos pontján a másik fél keresztbe kulcsolja maga előtt a két karját, az könnyen lehet, hogy nem ért egyet azzal, amit mondunk vagy nem érdekli a téma, de az is lehet, hogy ha mindezt szabadtéren tesszük, egyszerűen csak fázik. Egy üzleti megbeszélés előtt a „döglött hal” kézfogás, ami ráadásul hideg és nyirkos is, az a másik félben a gyengeséget, határozatlanságot, félénkséget keltheti, ami társul egyfajta undorral, hiszen nem jó érzés ilyen kezet megfogni. Egy olyan eseményen, vagy partyn, ahol a hölgy maga előtt tartja a táskáját, vagy úgy megy végig a tömegben, hogy közben valamilyét birizgálja, megeshet, hogy zavarban van és nem érzi magát biztonságban. Ugyanez megfigyelhető, ha valaki sok ember előtt beszél és izeg-mozog, vakargatja a fejét, orrát, esetleg az arcán elhelyezkedő testrészeket, lehet, hogy zavarban van, bizonytalan, de az is lehet, hogy amiről beszél az nem igaz.
A szemünk mozgásával is küldünk üzeneteket a külvilág fel, hiszen, ha valakitől kérdezünk valamit és ő rögtön felfelé tekint, akkor valamire visszaemlékszik vagy képet idéz fel. Ha pedig lefelé néz, akkor magával folytat párbeszédet az érzéseiről, így jobban tesszük, ha hagyunk neki időt, amíg ez a párbeszéd be nem fejeződik. Lábunk nem csak oda visz minket, ahová szeretnénk, hanem azt is elárulja kit kedvelünk és kit nem. Egy randin a női lábtartás sokat árulhat el mennyire vagyunk „jó” helyen a hölgynél, de azt is megtudhatjuk, hogy mi nők mennyire vagyunk szimpatikusak a másik nemnek. Mindezt pedig meg tudjunk koronázni még mással is. Ha nem vagyunk tisztában az önismeretünkkel, például nőként nem vagyunk megelégedve magunkkal és belép egy nálunk csinosabb és határozottabb nő abba a helységbe, ahol vagyunk, máris bekapcsol a projekció, és a hölgy egyből nem lesz szimpatikus és még ki sem nyitotta a száját szegény. Ettől kezdve bármit is mondd vagy tesz, nem fogjuk kedvelni, így a testbeszédet sem tudjuk objektíven figyelni, mivel elvisznek minket az érzéseink. Mindez a másik nemnél is érvényes.
Mindent összevetve
A testbeszédnek legalább olyan fontos szerepe van, mint a kimondott szavaknak és ahhoz, hogy sikeresebbek és boldogabbak legyünk nem lehet ezeket figyelmen kívül hagyni. Vagyis lehet, de miért ne foglalkozzunk vele, ha ezzel könnyítünk az életünkön?!
Ahhoz, hogy elkezdjük elsajátítani és értelmezni azt a képességet, hogy tudunk a testbeszédből olvasni, először is figyeljünk magunkra bizonyos szituációkban, aztán pedig a másik mozdulataira és az ehhez társuló körülményekre is. A legjobb helyek erre a nyilvános események, kávézók, éttermek vagy a személyes beszélgetések. Figyeljük meg a másikat és ne adjunk azonnal címkét neki. Ez nem olyan egyszerű a kezdetekben, de ha belejöttünk annál jobb érzés lesz.
A cikk szerzője:
Vincze Nikolett
ICF által nemzetközileg akkreditált ACC business coach, Action Learning team coach, tréner, készségfejlesztő, a We’re the stories társtulajdonosa és alapítója.
nikolett.vincze@wearethestories.hu