Timi történetében az internetes társkeresés hullámvölgyeit írta meg nekünk, ami kezdetben neki sem volt egyszerű. Randik jöttek mentek az életében, de egyik sem volt az igazi. Aztán épp mikor már végleg törölni akarta magát, történt valami, amire egyáltalán nem számított…
Az emberek sokat beszélnek az internetes társkeresés hátrányairól, de én szeretném elmesélni az én történetemet, ami az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem az internetnek köszönhetően.
Évek óta nem találtam magamnak normális párt, persze voltak elszúrt randijaim, ahonnan menekültem, de egy elvált, kisgyerekes anyukaként nagyon nehéz igazi társra lelni.
Nem hittem az internet világában, hogy így találjuk meg életünk társát, de mivel a barátnőim hosszú ideje nyúztak vele, hogy regisztráljak fel egy vagy akár több társkereső oldalra, mert szerintük “rám fér már egy pasi”, ezért a legkevesebb reménnyel is, de végül regisztráltam.
Rengeteg férfival levelezgettem, akik teljesen mást mutattak az interneten keresztül, mint amilyenek valójában voltak.
Volt, aki elhívott vacsorázni, majd közölte velem, hogy ő aztán nem fizeti ki az én részemet, amit ettem és kéri vacsora után tőlem a pénzt.
Persze, az ember lánya nem várja el, hogy mindent fizessenek neki, sőt biztosan rá is kérdeztem volna a randi után, hogy mennyivel tartozom, de azt gondolom, hogy ez nagyon udvariatlanság.
Na és sajnos ez csak egy balul sikerült randi a sok közül, mert olyan is volt, aki egész idő alatt csak magáról beszélt vagy éppen, aki el sem jött.
Kezdtem már feladni és mondtam is a barátnőimnek, hogy én ezt nem csinálom tovább, nem fogom az időmet ilyen barmokra pazarolni. A csajok is szomorúan bólogatva sajnálkoztak, de bevallották, hogy igazam volt, mert kár volt ezért az egészért. Megfogadtam, hogy még azon a héten letörlöm magamat, amikor egyszer csak jött egy üzenet.
Megnéztem a képét az illetőnek és csak arra gondoltam, hogy ez kamu lehet. A képen egy magas, izmos, jóképű fickó állt egy szőke kislánnyal. Minden bizonnyal a lánya lehet, vagyis ezt gondoltam és jól is gondoltam. Tetszett az, hogy felvállalta, hogy neki van egy 6 éves gyönyörűszép lánya. Egészen éjjelig levelezgettünk. Azt éreztem, hogy rég beszéltem valakivel ennyire jót. El is hívott egy találkozóra, de nagyon óckodtam tőle.
Elmenjek vagy ne menjek? –gondoltam. Végül egy utolsó esélyt adva ennek a társkeresős mizériának, a barátnőim és anyukám tanácsára elmentem, de tényleg elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó.
Ő is vacsorázni vitt, és már előre mondtam neki, hogy nyugodjon meg, vacsora után kifizetem a részem, amire csak hangosan felnevetett és azt mondta: “miért fizetnéd? Hiszen én hívtalak el?”
Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk és ő is és én is rendkívül jól éreztük magunkat. Annyira, hogy észre sem vettük, hogy már zárt az étterem és a pincérek szóltak, hogy 5 perc múlva be kell zárniuk. A randi itt nem ért véget, mert nem akartuk elengedni egymást… Sétálgattunk a Városligetben és olyan volt, mintha 15 évet visszamentünk volna az időben. Mintha újra 20 évesek lettünk volna, és elfelejtettünk mindent magunk körül.
Ebből a randiból még egy, majd még egy és megszámolhatatlan randi lett.
Egy év után összeköltöztünk, és most 3 év elmúltán a közös gyermekünket várjuk.
A sok balfék után végre elérkezett az igazi. Bánom, hogy nem hamarabb ismerkedtünk meg, de valahol még sem, mert akkor nem lenne a volt páromtól nekem is egy fiam.
Petimet, életem szerelmét a társkereső által ismertem meg és ezért örökké hálás leszek ennek a lehetőségnek. Tudom, nagyon sok rosszat hallani ezekről az oldalakról és azt gondolom, hogy vigyázni is kell, de mindig vannak kivételek és ha nem adod fel a hitet, rád is rád találhat az igazi szerelem.
Timi (32)