Beleszerettem egy nálam 16 évvel fiatalabb férfiba!

Ismerjük azt az általános sztereotípiát, hogy nőként úgy jó magunknak párt választani, ha a férfi idősebb nálunk. Egy érettebb férfinek van tapasztalata, egzisztenciája és talán még nagyobb biztonságot is ad – gondolhatjuk ezt páran. Szerencsére a világ kezd ebből a szűk látásmódból elrugaszkodni. Manapság már nem olyan nagy dolog, ha a kiszemelt jelölt fiatalabb nálunk és ahogyan sok minden másban egyre rugalmasabbak, megértőbbek vagyunk, így az életkorhoz társított párkapcsolati elvárások éles határvonalai is halványulni kezdenek. De mégis, ha azt nézzük, ha egy féri összejön egy nála 10-15 vagy esetleg 20 évvel fiatalabb hölggyel, az elfogadottnak minősül, az ugye menő dolog.
De mi van, ha ez fordítva esik meg és mindez a nő javára történik?

Klára vagyok, 46 éves, Budapesten élek, újságíróként dolgozom és van két szép gyerkőcöm, akiket imádok nagyon, de úgy alakultak az életem, hogy az ex férjemmel szétmentünk. Nem vagyunk rosszban, sőt, azt mondhatom jó viszonyban vagyunk és meg is egyeztünk abban, hogy a gyerekek egyik héten nála, másik héten pedig nálam vannak.

Pexels

Egy hideg péntek esti napon a barátnőmmel elmentünk egy népszerű szórakozóhelyre iszogatni, táncolni. Amolyan csajos estét terveztünk, hogy kicsit kieresszük a fáradt gőzt. Mindketten sokat dolgozunk, nekem ugye ott van a család is, ami teljesen lefoglal, így jól esett, hogy egy kicsit kimozdultunk és végre egy estére elmegyünk mulatni.

A legjobb barátnőmnek nem sok kellett, hogy felszedjen magának valakit, de hát ezt már megszoktam. Nincsenek gyerekei, csinos, független, laza és élvezi az életet… tudjátok, az a fajta, akin fürtökben csüngenek a facér férfiak.

Ezt végig nézve kedvtelenül ültem le a bárpulthoz és kértem egy italt, amikor hirtelen valaki megérintette a vállamat, majd azt mondta:


Felkérhetlek egy táncra?
Ránéztem az illetőre, és egy nagyon jóképű, kedves és udvarias fiú volt. Hirtelen zavarba jöttem, mert láttam, hogy jóval fiatalabb, mint én, de aztán azt gondoltam, hogy egy táncból nagy gond nem lehet.
Persze, nagyon szívesen, ha nem lépsz a lábamra!” – válaszoltam mosolyogva és elmentünk a táncparkettre.

Sokáig táncoltunk. Azt hiszem vagy 10 számot végig nevettünk és ugráltunk mire aztán mindketten kifáradtunk és elindultunk a legközelebbi pulthoz. Az addig ismeretlen fiú meghívott egy finom italra. Meg még egyre. Majd még egyre, aztán már nem is számoltam, csak sodródtam az árral. Nagyon jól érzetem magamat. Rengeteget nevettünk. Sztorikat meséltünk egymásnak az életünkből és titokban azt lestem, hogy mit is akarhat tőlem ez a fiatal pasi? Már nem is tudom, hogy hogyan, de végül a lakásomon kötöttünk ki. Azon a hétvégén nem voltak otthon a gyerekek, az apjuknál töltötték azt a két napot.

Életem legjobb éjszakája volt, ezt nem tagadhatom. De mikor másnap felébredtem rájöttem, hogy egy cseppet sem vagyok normális. Szégyent és bűntudatot éreztem, hogy mit tettem. Haragudtam magamra és elítéltem azt, amit tettem. Soha az előtt nem csináltam ilyet. Soha nem voltam még fiatalabb pasival és egyébként meg soha nem éreztem ilyen jól magamat senkivel.

Pexels

A srác nem rohant reggel sehova, ő velem szeretett volna reggelizni és kávézni.
Nem küldtem el, hanem csináltam egy rántottát és mellé egy tejeskávét, amit kívánt.
Ahogy beszélgettünk egyre csak az fúrta az oldalamat, hogy na jó, de hány éves is lehet? Nem bírtam sokáig, így rá is kérdeztem:

Hány éves vagy?” – kérdeztem tőle kicsit félve.
30 éves vagyok” – felelte.
Én meg majdnem leestem a székről…

Ismét elszégyelltem magam, hogy lényegében hozzám képest egy kisfiúval töltöttem az éjszakámat, de azzal nyugtattam magam, hogy csupán egy egyéjszakás kaland volt, semmi több.

Pexels

Majd szépen megreggelizünk, és elköszönünk egymástól és az egész egy kaland lesz, ami egyébként az egész életemből hiányzott. Így is történt. Elköszöntünk egymástól és úgy voltam vele, hogy ez ennyi volt. Szép volt meg jó volt, nade mégiscsak egy jóval fiatalabbal hozott össze a sors! Mit akarhatna tőlem egy ilyen pasi?! Így ennek tudatában teltek a napjaim.

Aztán pár nappal később mikor beértem volna a munkahelyemre, Robi ott állt és két kávéval a kezében várt a munkahelyem előtt.
Hát te?” -kérdeztem meglepetten.  

Amire azt válaszolta: „Csak látni akartalak, mert nem tudtalak kiverni a fejemből!

Hiába mondtam el neki újra, hogy nem 2-3 vagy 4 évvel vagyok idősebb, hanem 16-tal és méghozzá gyerekeim is vannak, de őt ez egy cseppet sem érdekelte.

Hetekig titokban találkozgattunk. Nem mondtunk senkinek semmit kettőnkről, de főképp miattam.

Pexels

Ő mindenáron meg akarta ismerni a gyerekeimet, pedig én próbáltam ellenkezni.
Mikor egyik este vacsorára meghívtam és a gyerkőceim is ott voltak, hát nem alakult az este a legfényesebben. Nehezen fogadták el azt, hogy most egy másik férfi van az életemben és nem pedig az apjuk. Igen, amióta nem vagyunk együtt, azóta nekem nem volt senkim.

Ahogy telt az idő a lányom és a fiam kezdte elfogadni Robit. De mikor elszólták magukat az apjuknál, akkor az ex férjem ajtóstúl rontott rám. Mondta, hogy nem vagyok normális és gondolta, hogy nem macskákkal fogok megöregedni, na de egy 16 évvel fiatalabb gyerektől én mit akarok? Tudtam, hogy igaza van, de nem tudtam mit tenni, mert már akkorra engem is érdekelt Robi és kezdtem érzéseket iránta érezni.

Eltelt pár hónap. És mi még együtt. Imádok vele lenni. Jól kijön a gyerekekkel és ők is szeretik Robit. Viszont az is igaz, hogy egyelőre nehezen birkózok meg a korkülönbséggel. De ez is csak a társadalmi nyomás miatt van, hiszen miért baj az, ha a férfi fiatalabb egy kapcsolatban? Ha működik, akkor igenis esélyt kell adni mindennek, mert tényleg sohasem lehet tudni, hogy mi fog kialakulni egy friss kapcsolatból. Társadalmi konvenciók ide vagy oda, de a lényeg, hogy elsősorban te érezd jól magad! Te legyél jól. A többi meg úgyis alakul.

Hát így vagyunk! Az én véleményem az, hogy a szerelemben sem a magasság, sem a testsúly és a kor sem számít! De ezt eddig tudta mindenki.

Klára (46)