Kata korán vált anyukává. Nem így tervezte, de az élet ezt nála máshogyan akarta.
Hol is kezdjem? Kata vagyok és az élet úgy adta nekem, hogy már 21 évesen anyuka lettem. Egyáltalán nem így terveztem, de az élet mégis másképp hozta. Ezt a történetet szeretném nektek elmesélni.
Tavaly szilveszterkor a barátommal egy buliba voltunk hivatalosak, ahol igen jól éreztük magunkat, sőt, mondhatni eléggé kirúgtunk a hámból. Nagyon jó társaság keveredett össze a házibuliba. Egész este táncoltunk, nevettünk, hülyültünk, csak ahogyan az szokott lenni. Jól éreztem magam, mert rég voltam ennyire jó hangulatú összejövetelen. A buli ottalvós volt, így sokan nem mentek haza, mint ahogy mi sem. Mivel a házigazda a barátom legjobb haverja volt, ezért szerencsére mi megkaptuk a vendégszobát, így nem kellett a többiekkel a nappaliban aludnunk a földön, mint a heringek.
Másnap azonban, mikor felkeltünk, sem a párom, sem pedig én nem emlékeztük szinte semmire. Egyedül az maradt meg, amikor reggel a szobában ébredtünk egymás mellett irtózatos fejfájással.
Mentek tovább a napok, de én akkor még a szüleimmel laktam, hisz a cukrászdában megkeresett pénz nem volt elég semmire. Középsuli után nemigen akartam tovább tanulni, így a közeli cukrászdában tudtam vállalni munkát. A párom pár évvel idősebb mint én és már akkor ő is dolgozott, de még nem volt elegendő pénzünk arra, hogy össze is tudjunk költözni, pedig terveztük.
Következő hónapban furcsa dolog történt velem: nem jött meg a menstruációm. Ezt annak tudtam be, hogy mostanság stresszesebb voltam a meló miatt, így nem szóltam senkinek, hisz azt gondoltam, hogy két hét csúszás még nem akkora katasztrófa. Viszont a harmadik héten már kezdtem aggódni, nem értettem mi van? Talán elkaptam valami fertőzést és az lehet a baj?
Ekkor nem bírtam tovább és beavattam a legjobb barátnőmet, aki rákérdezett, hogy ugye rendesen védekezünk-e?! Én váltig állítottam, hogy persze, erre mindig figyelünk, de ekkor elgondolkodtam a szilveszteren, amikor igazából még képfoszlányok is alig maradtak. Nem tagadom, nagyon aggódtam. Másnap úgy döntöttem, hogy munka után beugrok a közeli drogériába és veszek egy terhességi tesztet. Biztonság kedvéért többet vettem inkább, hisz ezek nem 100%-ig megbízhatóak.
Siettem haza, hogy minél hamarabb megcsinálhassam. Rettentő ideges voltam.
Megcsináltam hát a tesztet és nem akartam hinni a szememnek. Pozitív volt. Remegő kézzel megcsináltam a másikat is, majd a harmadikat is. Pozitív, pozitív és pozitív. Kitört belőlem a sírás. Nem tudtam mi tévő legyek.
Másnap áthívtam a páromat, hogy aludjon nálunk. Este leültettem az ágyam szélére, majd a kezébe adtam a pozitív terhességi tesztet. Mit ne mondjak eltűnt a mosoly az arcáról.
Nem tudott szóhoz jutni sem, csak a kezét a tenyerébe temette. “Ez hogy lehet?” -kérdezte, amire pontosan én sem tudtam a választ, csak sejtésem volt. A Szilveszter!
Sokat rágódtunk a dolgon, hogy vajon meg kéne-e tartani vagy sem, de végül úgy döntöttünk, hogy vállalnunk kell a tettünk következményét, még ha nem is szándékosan csináltuk. A nagy kérdés csak az volt, hogy a szüleink mit fognak szólni meg az, hogy mégis hol fogunk lakni, hisz nem élhettünk itt anyukáméknál. Dupla műszakot vállaltunk, a párom is és én is. Kezdett a pocakom gömbölyödni, a rosszullétek egyre többször jöttek, így kénytelenek voltunk már a szülők tudtára adni, hogy mi a helyzet.
Mit ne mondjak, nem repestek az örömtől, sőt anyukám a sírástól szóhoz sem jutott. Mindent a fejünkhöz vágott, hogy hogy lehetünk ilyen felelőtlenek és hogy még gyerekek vagyunk és egy gyerek nem tud egy másik gyereket felnevelni. Megkaptuk a párom szüleitől, hogy el kéne vetetni, mert egy gyerektartás nem két forint, de mi a saját szívünkre hallgattunk. Nehéz kilenc hónap volt, hiszen kaptunk mindenkitől hideget meleget és mi is rettentően féltünk.
Féltem, hogy 21 éves létemre nem állok készen arra, hogy anyuka legyek. Még utazni akartam, világot látni kettesben a barátommal, még házasok sem voltunk. Minden aggasztott, de mára minden megváltozott.
Most 1 hónapos a kisfiam és azt érzem, hogy a legjobb dolog, ami történhetett velem.
Egy ajándék, egy szerelem. 21 éves anyuka vagyok, de nem bánom. Ennek valamiért így kellett lennie.
Kata (21)