Elindulni egy irodalmi pályázaton izgalmas és érdekes lehetőség lehet egy fiatal személy számára. Azonban akad, amikor a pályázat körülményei a negatív és keserű oldalát mutatja meg, s ezzel elvéve a lelkesedés és kitartás örömét annak beküldőjétől. Következő történetünkben a 21 éves Patrik meséli el, miért csalódott egy számára nagyon fontos irodalmi pályázatban, és hogyan állt ki az igaza és elvei mellett amivel végül sikerült győzedelmeskedni.
Ha te is úgy érzed, hogy csalás áldozata lettél, ne hagyd szó nélkül és állj ki magadért!
Egy pályázatra jelentkezni mindig nehéz, nagyon nehéz. Ebben az esetben egy irodalmi pályázatról lesz szó, de a bázis mondatom érvényes mindegyikre. Egy darabot ad át magából az ember vadidegen zsűritagoknak. Ha nem nyer az nyilván csalódás, ha nyer az öröm, azonban nyerésnek és nem nyerésnek mindenképpen az a végkifejlete, hogy az ember tovább próbálkozik, vagy rendszeres vereségek után feladja, mert észreveszi, hogy ez nem az ő világa. Különösképpen jó lehet, ha egy pályázaton van közönségszavazás, mert ilyenkor az ember számíthat a barátaira, családtagjaira. Nos, én is hasonló örömökkel vágtam bele egy ehhez hasonló fordítói pályázatba, azonban ennek a lehető legrosszabb vége lett.
A beérkezett pályaműveket a pályázat lezárását követően együtt posztolták, hogy egyenlő eséllyel szerezhessünk szavazatokat. Nem fogom húzni az időt, rögtön az utolsó napra ugrom, amikor még lehetett szavazni. Ezen a napon az állás: Nikolics Patrik 1952 szavazat, a második helyen: (a név lényegtelen) 1531. Rendben, végre egy pályázat, amit hosszú, fárasztó és keserves napok után megnyerhetek. Ha nem is a zsűri döntése által, de legalább a barátaim, családtagjaim, ismerőseim által, hiszen lehetetlen, hogy utolérjen, mikor 10 napon keresztül sikerült ennyit összegyűjtenie. A történetben fontos tényező, hogy a szavazatok lezárását minden szó nélkül két nappal eltolták, de gondoltam mit számít, hiszen akkor is hasonlóképpen vezettem, gondoltam biztos több idő kell a zsűrinek (,mivelhogy nem csak közönség szavazás volt). Éjfélt ütött az óra, meglepődve néztem, hogy a szavazatokat még mindig nem zárták le, márpedig le kellett volna.
Aznap sokáig voltam fent, hajnali kettőkor újfent ránéztem a szavazatokra; az állás változatlan. Jó szájízzel aludtam el, mikor felkeltem és kinyitottam a laptopomat szó szerint majdnem lefordultam az ágyról. Az állás: Nikolics Patrik 1952 szavazat, a névnélkülinek 1957, és a közönségszavazás lezárva.
„Mi van?!” – gondoltam magamban, hajnali kettő órától reggel tízig behozta a lemaradását?
Rögtön írtam a supportnak, hogy biztosan csalás történt a pályázaton, ésszerű érveket sorakoztattam fel, az itt leírtakhoz hasonlókat, a szavazatok állásáról fényképekkel igazolva. Nem fogom taglalni, nagyvonalakban azt a választ kaptam, hogy örüljek a második helynek (persze nem szó szerint) és majd jövőre újra próbálhatom. Ebből a hangnemből megértettem, hogy miért is tolták el a lezárást két nappal és miért nem éjfélkor zárták le a szavazást; ezt az embert akarták elsőnek. Viszont nem számoltak azzal, hogy addig a pontig mennyi szarság történt velem úgy a mindennapok folyamán, ezért nem hagytam annyiban. Leírtam újra az érveimet, mire azt a választ kaptam, hogy ő ennél többet nem tud segíteni. Visszaírtam, hogy rendben, ki tud? Mire meglepetésemre azt kaptam válaszul, hogy nem érti mit szeretnék, holott azelőtt hosszú sorokban fejtettem ki. Elegem lett, azt írtam utoljára, hogy ha így állunk, akkor remélem megértik, ha ezért megy a feljelentés és majd az elkövetkezendőkben egy jól fésült bíró eldönti kinek van igaza, a pályamunkámat pedig azonnal távolítsák el az oldalról. Ennek az üzenetnek a fényében már megengedték, hogy egy emailt írjak nekik, amiben hasonlóképpen leírom a problémáimat. Megtettem. A válasz az volt, hogy elnézésemet kérik, lenyomozták és valóban csalás történt, az illetőt hasonlóképpen töröltük és az első hely az enyém, a nyereményt küldik.
Az illetőt azonban nem törölték csak engem, a nyereményt sem küldték holott azóta másfél hónap telt el. Azóta persze belefáradtam harcolni.
Azt hittem nem fog megtörni ez az egész, azelőtt heti szinten pályáztam mindenfélére, viszont az ezt követő hetekben rá sem bírtam nézni egy pályázatra sem. Úgy érzem elégtételt vettem valamilyen szinten, viszont valamilyen szinten mégiscsak ők nyertek, mert a feljelentést visszavontam. 21 éves vagyok, rajongok az irodalomért, imádok írni. Mondhatni felnőtt fejjel térítettek le percek alatt a több éves pályafutásomról, mi van ha ezt egy öt évvel fiatalabb gyerekkel játszák el? Tanári pályán vagyok, pontosan tudom, hogy a mai gyerekek milyen szinten kerülik az olvasást, kérdezem én: csodálkoznak? Ha az irodalmi, művelt közegben is ilyen szintű fertő van, akkor milyen alapon várjuk el, hogy a fiatalabb generáció olvasson, pályázzon?
Nikolics Patrik (21)