A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

Hajni édesanyja sajnos meghalt, és fájdalmát szerette volna valamivel enyhíteni. Ekkor találkozott “véletlenül” a jógával. Kezdetben még csak vendégként, azonban mára már saját jógastúdióval és oktatói tapasztalattal gyakorolja a jóga mozdulatokat. Olvassátok el Hajni írását.

Visszaemlékezés…. Anyukám halála….

Életem legnehezebb időszakában kaptam „valamit”, ami pillanatnyi megnyugvást adott, új utat mutatott…

Hiszem, hogy ezzel is Anyukám segített nekem, hogy legyen egy új utam, célom!

Leírhatatlan fájdalom, szomorúság, elveszettség…

2018-at írunk… Hol is kezdjem… ? Hogy került az Életembe a jóga….? Miért pont a jóga…, miért pont itt…, és pont most?

…..Újpesten nőttem fel, az ISTVÁNTELKI ÚT 50-ben. Tavalyi év augusztusáig volt miért visszajárnom ebbe a házba, de augusztus 26-a óta már nincs miért …. Életem legnehezebb időszaka kezdődött azzal a nappal….

Valahogy jött az ötlet, hogy ki kéne próbálni a jógát. Rákerestem, hogy hol találok helyet, ami közel is van, és még szimpi is. …..találtam,

…. a cím ISTVÁNTELKI ÚT 62.
….a jógaterem neve Jóga PARADISE….-mert ugye nincsenek véletlenek.

Az első órára (szeptember közepén) nem túl jó lelkiállapotba, kissé félve, de jelekre hallgatva, megérkeztem. Végre 60 percre nem volt bennem feszültség, el tudtam lazulni, úgy, hogy néha magam sem értettem, hogy merre csavarodok, miközben pont ellenkező irányba nézek. A gyakorlatok nagy részéről fogalmam sem volt, amiről volt fogalmam, azt utoljára általános iskolába, tornaórán hallottam. Például terpeszállás, gyertya, híd, igen, utoljára akkor hallottam, ééééés volt, amit utoljára akkor tudtam megcsinálni (a terpeszállást elsőre meg tudtam csinálni….- ja, ez nem nagy dolog…., na mindegy, én akkor ott ennek is örültem- elsőre értettem, tudtam, hogy kell, és meg is tudtam csinálni-remek, legalább ezt tudom. 🙂

Timi mindenben segített, mondta, hogy mit, hogy kell csinálni, mire kell figyelni, mit hova húzzak, nyomjak (volt amikor oda jött és ő rakta, nyomta helyére a testrészeimet).

Amiért elsőre is éreztem, hogy ez, itt jó nekem, az az volt, hogy mire épp nem bírtam volna tovább, vagy épp „megutáltam” volna azt a gyakorlatot, amit éppen csinálni, tartani kell, akkor jött a pihentető „csecsemőpóz”, megpihenhettem Amit még az első pillanattól kezdve szerettem, hogy bár biztos, hogy nagyon bénának néztem ki (ez bizonyos gyakorlatoknál még most sem múlt el), de nem éreztem magam esetlennek, ügyetlennek mert segítséget kaptam.

Azt is nagyon szeretem, hogy itt nincs az a számomra túlzott „áhítat”. Itt fiatalos, lendületes (jó-jó csak annyira vagyunk lendületesek amennyire ezt a jóga, és az ízületeink engedik), jókedvű, néha még nevetős hangulat van.

Mondjuk volt, amikor másnap se lendületes, se nevetős nem voltam az izomlázam miatt, ami olyan helyeken is volt, amiről azt se tudtam, hogy én ott, azt megmozgattam, azt meg pláne nem, hogy ott rendelkezem izommal.

Mindezek hatására már a második alkalommal korlátlan bérletet vettem. Tudtam, ha valahány alkalmas bérletet veszek, akkor azt fogom számolgatni, hogy hányat menjek, hogy jól jöjjön ki. A korlátlan bérlettel meg az van bennem, hogy menjek minél többet.

…..és megyeeek, egy héten minimum kétszer. -hogy az nem is olyan sok?!?! ….. -csakhogy olyankor két egymást követő órára

Már a harmadik korlátlan bérletemet vettem meg.

A hétvégén azt éreztem, hogy „jógahiányom” van, így hétfőn reggel is mentem a már megszokott kedd, csütörtöki dupla órámon kívül.

Jó nekem ITT, és pont MOST ez a JÓGA.

Nem fáj kevésbé ANYUKÁM hiánya, de akkor, ott valahogy más, valahogy „könnyebb”, és ez MOST kicsit segít.

Tudom, és hiszek benne, hogy mindig, minden akkor jön, amikor szükséges… Most a jógára van szükségem.

Köszönöm!

Az első óra óta sok minden változott az izmaimban is…., illetve már kezdenek izmaim lenni ……és már nem csak a terpeszállásnak örülök az órákon, mert már sokkal több gyakorlatnak tudom a nevét, és meg is tudom csinálni. Persze van még hova fejlődni

  1. most. Azóta sok minden változott.

A fájdalom, a hiányérzet nem múlt el, csak valahogy más lett, de mindig itt van, de már másként tudok „ránézni”. Már tudok mosolyogni, ha Anyukámra gondolok!

A jóga szerepe is átalakult az Életemben.

Ebben a hónapban meg tudtam nyitni a kis álom stúdiómat, ami idővel a megélhetésemet is biztosítani fogja.

„Anyukám segítségével” lett egy álmom, ami megvalósulhatott, és most Élhetem az Álmomat!

Amikor az Élet úgy vesz el, hogy közben ad is valamit…

Köszönöm, hogy leírhattam, és azzal, hogy most hozzá írtam az „eredetihez” ismét valami könnyebb lett, a helyére kerülhetett a szívemben, a lelkemben.

(Hajni)

K Ö S Z Ö N Ö M !