Alkohollal töltött űr

2020-Oct-14Hullámvölgy

Történetem az egyetemi éveim alatt kezdődik, biztos vagyok benne, hogy sokan lesztek, akik magatokra ismertek benne. Ahogyan elindult még nem adott okot arra, hogy aggódjak, vagy jobban magamba nézzek. Fiatal egyetemistaként, ráadásul a fővárosban úgy érzetem, hogy enyém a világ. Az estéimet ennek megfelelően a bulizás töltötte ki. Volt törzshelyem is, de mindig akadt olyan része a városnak, ami felfedezésre várt. A szórakozóhelyeken eltöltött órák pedig nem múlhattak el alkohol fogyasztása nélkül. Ahogyan egyre többet buliztam, egyre több alkohol kellett ahhoz, hogy felszabadult legyek, hogy a napi problémákat letegyem, vagy éppen összegyűjtsem az ismerkedéshez szükséges bátorságot.

A gondok valahol itt kezdődtek…Amikor már úgy éreztem, hogy alkohol nélkül ez nem is mehet. Pár pohár bor, vagy éppen néhány feles nélkül nem tudok ellazulni, önfeledten táncolni, vagy visszamosolyogni valakire. A felismerés azonban itt még hiányzott. Egyre több szórakozással töltött este után az sem tűnt fel, hogy már készülődés közben otthon is kinyitok egy üveg bort, vagy éppen a legutóbbi házibuliból megmaradt pálinkából töltök magamnak. Tudjátok, csak azért, hogy jól induljon az este.

Az ébredés akkor érkezett meg, amikor egy átbulizott éjszaka után napokig nem tértem magamhoz. Egyszerűen már sok(k) volt a szervezetemnek. Nem az az egy éjszaka, hanem az elmúlt évek, cigarettafüstben, alkohollal a kezemben eltöltött órái. Akkor jöttem rá, hogy valami nincs rendben, de a problémát volt a legnehezebb meghatároznom. Nem történt szakítás, nem történt tragédia az életemben, csak valami nem volt a helyén, az pedig egyértelmű volt, hogy ezt az űrt az alkohollal próbáltam kitölteni. Elkezdtem keresni a válaszokat és ez volt a legnehezebb, de végül ettől tudott megújulni az életem.

Bejelentkeztem egy pszichiáterhez és ott szembesültem azzal, hogy valójában én magam nem vagyok a helyemen. Nem a világban, hanem önmagamban. Persze így a világban elfoglalt helyem sem stimmelt, de a megoldást nem ott kellett keresni. Évekig tartó terápia vette kezdetét, melyen keresztül újradefiniáltam önmagam és az életemet. És, hogy mi a helyzet az alkohollal? Azóta nem iszom. Rájöttem, hogy csupán csak egy eszköze annak, hogy elfedje a valóságot, vagy éppen segítse az önkifejezést, az ellazulást. Persze ezzel nincs baj, de egy szorongó, instabil ember a csapdájába tud esni, nekem pedig elegem lett ebből az érzésből.

Történetemet azért osztottam meg veletek, mert néha az ártalmatlannak tűnő dolgok is egy ördögi spirálba tudnak belerántani minket. Figyeljetek magatokra és ismerjétek meg magatokat! Nekem utólag visszanézve ez a legfontosabb üzenete az elmúlt éveknek. Figyeljetek azokra is, akik körülöttetek vannak. Sokszor ők úgy látnak minket, ahogyan mi nem tudjuk önmagunkat.

Köszönöm, hogy elolvastátok! Évi

MEGOSZTÁS

Legfrisseb sztorik

Alvó mostoha a pincében

Alvó mostoha a pincében

Az örömre, az önfeledt szoptatási időszakra, a nagy együtt alvásokra hirtelen egy komor árnyék vetült. Olyan volt ez, mint amikor az ember ül a gyönyörűen berendezett otthonában, árad a napfény, úsznak a színek és hirtelen meglátja, hogy hatalmas pincetűzvész kezdi...

read more
A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

A We Are the storiesban Hajni történetével ismerkedhettek meg, aki élete egyik legnehezebb időszakán van túl. Hajni édesanyja sajnos elment az élők sorából, és szeretett volna valamit keresni a fájdalma enyhítésére. Ekkor jött "véletlenül" szembe vele a jóga, ami...

read more
Anya úgy halt meg, hogy nem tudtam tőle elköszönni

Anya úgy halt meg, hogy nem tudtam tőle elköszönni

Krisztián édesanyja négy évvel ezelőtt váratlanul halt meg a kórházban aznap este mikor bevitték. Hiába kérte a család, hogy értesítsék őket azonnal, ha baj van, de nem telefonáltak nekik. Krisztián másnap reggel szembesült az anyja halálával, mikor mentek hozzá...

read more