COVID-napló: Mindjárt megőrülök!

2021-Apr-10Hullámvölgy

A COVID mindenki életét felforgatta. Tudjuk, hogy otthon kell maradnunk, hogy elejét vegyük a járvány további terjedésének és ezért mindenkinek áldozatokat kell hoznia. A We are the stories egyik legfrissebb történetében egy négytagú család életébe tekinthettek be. A családanya, Johanna mesél nekünk a nehézségekről.

Mindjárt megőrülök!!!!… Ezt érzem a jelenlegi állapotomban, amit röviden így tudok jellemezni: COVID újabb lezárás, munka, háztartás és 2 iskoláskorú gyerek.

Csakhogy értsétek, bár azt hiszem sokaknak ismerős lesz a helyzet, a teljesség igénye nélkül leírom hogyan is telik a napunk. 6kor csörög az óra és sietve előkészítek mindent amire a napkezdéshez szüksége van egy négytagú családnak. A legfontosabb önmagam felkészítése, előkészítése lenne, de erre nem hogy időm, de napról napra egyre kevesebb erőm is jut. 7 és f8 között jönnek a gyerekek. Na igen, ez lenne az ideális, hogy jönnek, de nem. Úgy kell kiimátkozni őket az ágyból és újabb hosszas küzdelem eredménye a fogmosás, az öltözködés és a reggeli. Közben persze nyakunkon az online oktatás és a munkakezdés.

Az állás pedig már most az, hogy úgy érzem az újabb karatén teljesen kiütött és szívem szerint visszabújnék az ágyba egy jó könyvvel vagy elkezdenék egy sorozatot.

Szóval reggel 8 körül már nincs kedvem a naphoz és elkezdődik a visszaszámlálás… Istenem, csak éljük túl ezt is!

A reggeli hajsza délelőtt is folytatódik, főleg ha nincs a hűtőben betárazott ebéd és ha még a bevásárlás is előttünk van. Ilyenkor a káosz és a multitasking egy újabb szintjét ismerem meg. Egyszerre dolgozom, figyelem, hogy a 2 gyerek egy órát se mulasszon el (különben igazolatlan órát kap!), átgondolom, hogy mit vegyek, mit főzzek, megfőzöm az ebédet, pontosabban megfőzném de 11 órakor kezdődik egy értekezletem. Bocs gyerekek, ma csak 2 körül lesz ebéd!

A délután hoz egy kis megkönnyebbülést. Tele a has, és már látjuk a nap végét. Azt hiszem mostanában ez az, amitől igazán megnyugszunk. Amikor azonban vége a munkának és az oktatásnak jön a fejvakarás. A gyerek egész nap ki sem tette a lábát a lakásból, de holnap témazárót írnak és a házifeladat is van. Mindegy! Süt a nap, most kell gyűjteni egy kis D- vitamint, a mozgástól pedig legalább elfáradnak.

A vacsora vagy az ebéd maradéka, vagy szigorúan szenvics, utána jöhet egy kis filmezés, videójáték és az alvás. Holnap pedig ugyanezt a kört, ugyanezen négy fal közé bezárva kezdhetjük elölről. Adja az ég, hogy legalább holnap is süssön a nap!

Amikor a gyerekek elaludtak sokszor csak ülök a csendben és a sötétben és bambulok magam elé. Nem is fáradt vagyok (persze az is), hanem fásult és talán már depressziós is. Legszívesebben kiállnék az erkélyre és percekig ordítanám, hogy ELÉG!!!!  De már a gyerekeimen is ezt látom, kedvtelenek, szomorúak, unottak. A világunk a négy fal közé korlátozódik, a rendszert csak a munkaidő és az online oktatás adja. Anélkül nem is tudom, hogy hogy nézne ki egy nap.

Tudom, hogy ez a helyzet mindenkinek nehéz. Tudom, hogy a cél az, hogy vigyázzunk egymásra. Tudom, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy egyszer ennek az egésznek vége lesz. Azt nem tudom, hogy milyen belső károkkal kell majd szembenéznünk az újabb karantén után. Ezt már valahogy nehezebben viseljük, a gyerekeimen is ezt látom. Ami tavaly egy „jó buli” volt, most egy börtön, ami megfosztja őket az életüktől, a megismeréstől.

 Jöhetnék azzal, hogy milyen eszközökkel harcolok a fásultság ellen, de őszinte leszek, nincs időm vagy kedvem futni vagy meditálni. Ami feltölt az a természet, amikor hétvégén SZABADON sétálhatok a családommal az erdőben. Valahol ezt vesztettük el mindannyian, vélt vagy valós szabadságunkat. De valahogy meg kell találnunk ebben a helyzetben is, hogy megmaradjon a józan eszünk. Nekem már az is szabadság, mikor az elcsendesedett házban csak úgy ülhetek 1 órát. Azt ajánlom Nektek is, hogy keressétek meg, hol és hogyan tudtok szabadok lenni ebben a helyzetben! Valahogy pedig ezt is túléljük!

Sok szerencsét és vigyázzatok magatokra!

Johanna (43)

Legfrisseb sztorik

Alvó mostoha a pincében

Alvó mostoha a pincében

Az örömre, az önfeledt szoptatási időszakra, a nagy együtt alvásokra hirtelen egy komor árnyék vetült. Olyan volt ez, mint amikor az ember ül a gyönyörűen berendezett otthonában, árad a napfény, úsznak a színek és hirtelen meglátja, hogy hatalmas pincetűzvész kezdi...

read more
A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

A We Are the storiesban Hajni történetével ismerkedhettek meg, aki élete egyik legnehezebb időszakán van túl. Hajni édesanyja sajnos elment az élők sorából, és szeretett volna valamit keresni a fájdalma enyhítésére. Ekkor jött "véletlenül" szembe vele a jóga, ami...

read more
Anya úgy halt meg, hogy nem tudtam tőle elköszönni

Anya úgy halt meg, hogy nem tudtam tőle elköszönni

Krisztián édesanyja négy évvel ezelőtt váratlanul halt meg a kórházban aznap este mikor bevitték. Hiába kérte a család, hogy értesítsék őket azonnal, ha baj van, de nem telefonáltak nekik. Krisztián másnap reggel szembesült az anyja halálával, mikor mentek hozzá...

read more