A várandósságnak az élet egyik legszebb, legörömtelibb időszakának kellene lennie. Cilinek azonban élete legnehezebb és legfájdalmasabb hónapjai voltak azok, amikor gyermekét várta, ugyanis 7 hónapos terhesen maradt egyedül.
Read More →
A munkahelyi elbocsátás a legtöbb embert megvisel, főleg, ha egy olyan helyről kell eljönni, ahol már régóta dolgozunk. Önbecsülés, önértékelés, önkép … ezek mind sérülnek és fel tudnak borulni, a csalódottságtól pedig nem látjuk tisztán a jövőt. Homályosak lesznek az addig kristálytisztán látott képességek, eluralkodik rajtunk a „nem vagyok jól” érzés és a kiút is elérhetetlenné válik. De rajtad áll, hogy ebben az állapotban meddig akarsz maradni. Tőled függ, hogy az önsajnálat legmélyebb bugyrába bemész és vagy kihúzod magad onnan, vagy ott maradsz. Endre történetét ismerhetitek meg a következőkben.
Read More →
Mit eredményezhet, ha a gyermekkori traumák, bevésődések átveszik az irányítást az életünk felett? Andrea története pontosan erre világít rá. Egy izgalmas és felkavaró tapasztalás arról, hogy a sokszor szunnyadó programok még arra is hatással lehetnek, hogy meddig maradunk egy rossz munkahelyen.
Read More →
Habár Magyarországon az abortuszok száma az 1980-as évektől kezdve csökkenő adatokat mutatnak, mégis még mindig sok azoknak az aránya, akik a terhességmegszakítás mellett döntenek. A döntés mögött rengeteg okok húzódhatnak meg, amelyekhez gyakorta igen komplex élethelyzetek tartoznak. Társadalmi szinten az abortusz egy sokak által elítélt téma, de még mielőtt elkezdünk ítélkezni, néha nem árt, ha a dologok mögé tekintünk egy kicsit. Legújabb történetünkben egy ilyen élethelyzetet mutatunk be, amely egyrészt felkavaró, másrészt pedig talán szemléletformáló is tud lenni.
Read More →
Az imposztor-szindróma egy valós betegség, amely talán egy kívülálló személynek nem tűnhet nagy problémának, azonban az elszenvedőjének sok kellemetlenséget tud okozni. Azok az emberek, kik ilyen betegségben szenvednek, a sikereiket és eredményeiket egy véletlen szerencsének titulálják, és állandó rettegésben szenvednek attól, hogy egyszer majd lebuknak a külvilág szemében. Ez pedig egyenes út a stressz, a bizonytalanság, önbizalomhiány és gyakorta a kiégés felé. A valós nevét felfedni nem kívánó hölgy írta meg nekünk vallomását, hogy milyen az élete az imposztor-szindrómától.
Read More →
Újabb társadalmilag megosztó témával foglalkozunk ezúttal is, hiszen a házasság, a házasodás kérdése valahol mindig ott lappang a levegőben mindenki számára, ha tetszik, ha nem. Olyan ez, mint a gyermekvállalás.
Ha betöltötted azt a kort, mikor már „kellene” valamit letenned az asztalra, akkor szüntelen jönnek a kíváncsibbnál kíváncsibb kérdések a házassággal kapcsolatban, amelyek mögött kimondva vagy kimondatlanul is ott húzódnak meg az ítélkezések és címkézések szövevényes apró hálói. A We Are the stories legújabb írásában a házasság kérdéskörért járjuk körül Milán történetének az elmesélésében.
A We Are the stories legújabb történetének főhőse egy fiatal nő, aki nem tudta elkerülni, hogy teljesen összeomoljon az élete. Elvesztette a szerelmét, a munkáját, beteg lett, kórházba került. Úgy tűnt egy új férfi oldalán végre rátalálhat a boldogság. De ez csak a látszat volt. Az élet rákényszerítette, hogy valóban megoldja a problémáit a történetének vége pedig filmbe illőre sikeredett. Egy újjászületés története következik.
November utolsó előtti szombatján történt. Találkozóm volt az egyik budapesti bevásárlóközpontban. Bár a pandémia átformálta a mindennapjainkat, a karácsony az akkor is karácsony.
Júliusban házasodtam össze a férjemmel, rögtön utána úgy is éreztük, hogy itt az ideje a gyerekvállalásnak. Mivel már elmúltam harminc egy alapos kivizsgálással akartam belekezdeni a családalapításba. A vérvétel és a nőgyógyászati vizsgálat után jött a hidegzuhany. Inzulinrezisztencia és PCOS.
Senki nem úgy indul neki, hogy egyszer véget ér. Mi sem így indultunk, ahogy lenni szokott az elején jól kezdődött minden. A szerelemből pedig néhány hónap múlva egy kisfiú született. Fiatalok voltunk és boldogok, nem is sejtettük, hogy néhány hónap leforgása alatt minden összedől. A fiam 1 éves volt, amikor úgy dönöttem, hogy nem bírom tovább.
Mielőtt megpróbállak Benneteket beavatni, hogyan ébredtem rá “másságomra” és hogyan élem meg azóta is, szeretném leszögezni, hogy ez nem egy példabeszéd amit követni kell. Mindannyian mások vagyunk, másként gondolkodunk, más életet életünk. De talán a pozitív példa segíthet erőt adni közöttetek azoknak, akik hasonló “gondokkal” küszködnek az életben.
Egyszer a falusiak elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kislány volt, aki hozott magával esernyőt. Ez a HIT.
Történetem az egyetemi éveim alatt kezdődik, biztos vagyok benne, hogy sokan lesztek, akik magatokra ismertek benne. Ahogyan elindult még nem adott okot arra, hogy aggódjak, vagy jobban magamba nézzek. Fiatal egyetemistaként, ráadásul a fővárosban úgy érzetem, hogy enyém a világ. Az estéimet ennek megfelelően a bulizás töltötte ki.
#We’re arcok
Mondják, hogy az első találkozás meghatározó. Ha azt nézzük, hogy az én első találkozásom a jógával milyen volt, akkor arra a következtetésre juthattunk volna, hogy ebből bizony semmi nem lesz. Valahogy mégsem így történt.
