Az élet engem korán megtanított, hogy felnőtt legyek

Ha látunk egy szomorú, befelé forduló fiatalt, annak biztos, hogy nyomós oka van és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Szakemberhez érdemes vinni, foglalkozni és beszélgetni kell a gyermekkel, de a legtöbb, amit adhatunk, ha meghallgatjuk, figyelünk rá és mellette vagyunk. Gyerekként egy szülői válás, vagy attól még rosszabb, – ha szülőt is veszítünk el, felfoghatatlan tragédiát jelenthet, aminek súlyát akár évekig is cipelhetjük. Történetünkben Zsolt mindkét oldalt megtapasztalta, amit most saját történetében mesél el nekünk.

Véletlen szerelem

Rita egy rossz kapcsolatban élt, amiből nem tudott kiszállni, bármennyire is szeretett volna. Aztán egy szép napon az életébe sodorta a véletlen azt a valakit, akivel minden megváltozott…

Félelemterápia

A pánikbetegség becslések szerint több 100 ezer embert érint kisebb-nagyobb mértékben Magyarországon, mégis nagyon sok a tabu és a félreértés ezzel a mentális problémával kapcsolatban. Történetünkben egy fiatal férfi mondja el, hogy a legnehezebb utat választva, hogyan küzdött meg betegségével.

Hé te… Gyerek, vagy valami?

Ha egy párnak nincs utódja az a mai világban sok mindentől lehet. Néhányan viszont nem rejtik véka alá kíváncsiságukat és tapintatlanul belegázolnak mások lelkivilágába a kérdéseikkel: miért nincs még babád?
Éva történetét olvashatjátok a babavállalás nehézségeiről.

Nekem egy ilyen vezető kell, mint te!

Gabi egész életében csak magára számíthatott. Mindig is egy karakán és őszinte személyiség volt, aki követte az álmait és nem félt meglépni bizonyos lépéseket. Talán ez segítette ahhoz is, hogy karrierjében igen szép eredményeket érjen el, melyeket csak magának köszönhet. Kitartó munkával és alázattal végül alkalmazottból vezető lett, amit külföldi utak, elegáns szállodák, jó kereset és kulturális élmények követték. Olyan élete volt, amiről mások álmodni sem mertek.
Aztán egyszer csak váltott és hazaköltözött.

Alvó mostoha a pincében

“Az örömre, az önfeledt szoptatási időszakra, a nagy együtt alvásokra hirtelen egy komor árnyék vetült. Olyan volt ez, mint amikor az ember ül a gyönyörűen berendezett otthonában, árad a napfény, úsznak a színek és hirtelen meglátja, hogy hatalmas pincetűzvész kezdi áttörni a padló borítását. A lelkemben megjelentek indulatok, harag, ártani akarás a lányom felé. Először nagyon megijedtem tőlük, szégyelltem magam, már-már undorodtam a saját belső világomtól.”
A We Are the stories legújabb történetében egy fiatal nő meséli el, hogy hogyan tépte fel gyermekkori traumáit az anyává válás.

A legnehezebb időszak segítsége: a jóga!

Hajni édesanyja sajnos meghalt, és fájdalmát szerette volna valamivel enyhíteni. Ekkor találkozott “véletlenül” a jógával. Kezdetben még csak vendégként, azonban mára már saját jógastúdióval és oktatói tapasztalattal gyakorolja a jóga mozdulatokat. Olvassátok el Hajni írását.

Köszönöm szépen, de nem kérek a jógából! … Vagy mégis?!

Mondják, hogy az első találkozás meghatározó. Ha azt nézzük, hogy az én első találkozásom a jógával milyen volt, akkor arra a következtetésre juthattunk volna, hogy ebből bizony semmi nem lesz. Valahogy mégsem így történt.